"Amikor a Góbi sivatagon vágtam át, nem is annyira a haláltól
féltem, inkább attól, hogy elfelejtenek. Rettegtem, hogy ott pusztulok a
sivatagban, és nem tudja meg senki. Senki sem tudja majd a nevem,
senkinek sem számít, élek-e vagy halok. Ti azonban meghallgattatok.
Nektek fontos vagyok."
Pak Janmi: Élni akartam
Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé
Számomra újra és újra bebizonyosodik, hogy
az emberiség megérett már arra, hogy kipusztuljon. A bőre is fáj az
embernek, ahogy ezeknek a kiszolgáltatott lányoknak és nőknek a hányattatásait
olvassa, akik az éhezés és a diktatúra ellen menekülnek egy jobb
világba. Semmit sem tudnak az emberekről, elzárva élnek a világ elől
Észak-Korea "falai" között. Így többségüket meglepetésként éri, amikor
átérnek Kínába és rögtön az embercsempészek karmai közé kerülnek, akik
fillérekért adják-veszik őket az emberpiacon. Megalázóan, tárgyként
kezelik őket.
Pak Janmi élete összességében az átlagos észak-koreai gyermekekénél könnyebb, nem utcagyerekként nő fel, családja történetében kifejezetten jó időszakok is vannak. Édesapja ügyes és ötletes, ennek köszönhetik, hogy némileg jobban élnek, mint az átlag. Ám ez nem tart örökké, hiszen édesapja börtönbe kerül, édesanyjuk a kiszabadításán dolgozik, így Janmi nővérével Ünmivel egyedül marad és éhezik szülővárosukban, Hjeszanban. Ekkor dönt úgy a család, hogy megpróbálnak elszökni és eljutni Dél-Koreába.
Hosszú és hányatott út vezet Szöulig. Különösen tetszett a könyv második fele, ahol a modern, elnyugatiasodott világba való beilleszkedéssel és a nehézségekkel foglalkozott. Sok munkára volt szükség a "happy endig" és addig a pontig, ahol jelenleg Pak Janmi az életében tart: az észak-koreai nők "arcaként" a világot járja és próbálja fellibbenteni a leplet az észak-koreai helyzettel és a kínai emberkereskedelemmel kapcsolatban.
Pak Janmi élete összességében az átlagos észak-koreai gyermekekénél könnyebb, nem utcagyerekként nő fel, családja történetében kifejezetten jó időszakok is vannak. Édesapja ügyes és ötletes, ennek köszönhetik, hogy némileg jobban élnek, mint az átlag. Ám ez nem tart örökké, hiszen édesapja börtönbe kerül, édesanyjuk a kiszabadításán dolgozik, így Janmi nővérével Ünmivel egyedül marad és éhezik szülővárosukban, Hjeszanban. Ekkor dönt úgy a család, hogy megpróbálnak elszökni és eljutni Dél-Koreába.
Hosszú és hányatott út vezet Szöulig. Különösen tetszett a könyv második fele, ahol a modern, elnyugatiasodott világba való beilleszkedéssel és a nehézségekkel foglalkozott. Sok munkára volt szükség a "happy endig" és addig a pontig, ahol jelenleg Pak Janmi az életében tart: az észak-koreai nők "arcaként" a világot járja és próbálja fellibbenteni a leplet az észak-koreai helyzettel és a kínai emberkereskedelemmel kapcsolatban.
Észak-Koreával kapcsolatban korábban Barbara Demick - Nincs mit
irigyelnünk a világtól című dokumentumregényét olvastam, azt is ajánlom
mindenkinek, akit érdekel a téma. Hyeonseo Lee A lány hét névvel című
regényét pedig várólistámra tettem, ez a kötet is egy menekülés
története Észak-Koreából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!