2014. január 14., kedd

Harold Fry valószínűtlen utazása



Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása

Ez a könyv teljesen véletlenül jött velem haza a könyvtár újdonság-polcáról, bevallom, hogy valami ifjúsági regényre számítottam és felüdülésnek szántam. Tévedtem.
Harold Fry története számomra teljesen érdektelenül kezdődött, valami régi munkatársától kap egy levelet, melyben az asszony közli, hogy haldoklik, és megköszöni a húsz évvel ezelőtti barátságot. A frissen nyugdíjazott Harold firkant egy kétsoros választ és elindul vele a postaláda felé. Aztán úgy alakul, hogy nem dobja be a levelet, hanem elmegy a következő postaládáig, majd a várostábláig és így tovább. Végül Nagy-Britannia déli tengerpartjától az északiig sétál, meglátogatja a munkatársát, Queenie Hennessyt. Az a furcsa gondolat vezérli, hogy Queenie életben marad mindaddig, amíg várja Harold érkezését a szeretotthonban. Út közben kibontakozik a szürke és mindenki számára teljesen érdektelen Harold igazi személyisége és tragédiája. A hosszú utazás során Harold képes lesz figyelni a belső hangokra és örökre megváltozik az élete, mondhatom, hogy más emberként éri el a végállomást, mely több, mint 1000 kilométerre van a lakásától és több, mint 80 nap alatt teszi meg az idős férfi ezt a zarándoklatot.
Ezzel párhuzamosan nagyon tetszett az otthon maradt feleség változása, ahogy a dühből és a haragból kilábalva ráébredt arra, hogy ki is az a Harold és mit is szeretett benne fiatalon.

Számomra több fontos mondanivalója is volt a történetnek:
Egyrészt senkinek sem ártana egy ilyen El Camino-szerű zarándoklat, ahol magunkba szállva elmélázhatunk az életünkön. Másrészt csakis egészséges emberek tudnak egészséges embert nevelni. Harmadrészt sohasem késő változtatni.

Szép könyv volt, lekötött ez az érdekes gyaloglás és izgultam Haroldért, hogy elérje a célját.



10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!