2013. június 12., szerda

Könyvek - de honnan?

Régóta tervezem már, hogy írok a könyveimről. Az egész blog róluk szól igazából, de nem nagyon emlegetem az utat, amit bejártam. Egyaránt mint könyvbarát és mint könyves blogger. Amikor indult a blogom... Mikor is...? Még 2010 januárjában. Mindössze néhány olvasatlan könyvem volt itthon a polcon, egyszer-egyszer betértem az antikváriumba és jól ismert szerzők egy-egy újabb művével tértem haza.r
Majd egyszer csak a véletlenek furcsa játéka nyomán úgy alakult, hogy elkezdtem többet olvasni (több időm lett, nem tanultam már napi 10-12 órákat). Így persze könyvek után kellett nézni. Ekkor találtam rá a molyra. Gyorsan gyarapodásnak indult a kívánságlistám, kibővült a választék és hirtelen megugrott a magánkönyvtáram mérete is.
Az első időkben antikváriumba jártam - a felfedezés öröme mellett jó áron találtam remek olvasmányokat. Majd a blogom jobban beindult és megkeresett egy kiadó recenzió-ügyben. Elindult a lavina. Ingyen, vadiúj könyvek, csak olvasni és írni kell? Kinek ne tetszene? Néhány hónap elteltével aztán ráébredtem arra, hogy hamar kötelességgé és szorongató felelősséggé vált az olvasás - hobbiból másodállás. Ráadásul nem akarom megbántani a friss megjelenésű könyveket (Isten ments!), de rendszeresen melléfogtam és néhány kiváló könyvet nem említve igencsak unalmas, béna könyveket is sikerült kifognom (a sok-sok élvezhető, de felejthető mellett). 
Ezen a korszakon is túlestem, mint sokan mások.
Újra vásárolgatni kezdtem. Mivel megérintett az újdonságok szele, elkezdtem figyelni az akciókat, és nagy élvezettel csaptam le a nagy várományos kötetekre, zsákszám hordtam haza a rendeléseimet valamelyik átvevőhelyről, könyvesboltból. A férjem gyártotta a polcokat, de a könyvektől nem fértünk :) Közben az antikváriumok is visszatértek az életembe, hiszen a felfedezés öröme fantasztikus érzés.
Mivel túl sok könyvem lett, és persze a nagy részüket nem tartottam újraolvasásra gyanúsnak (hiszen annyi, de annyi könyv van még a világon!), elkezdtem elcserélgetni a szívemnek kevésbé kedves példányokat. Ennek újabb anyagi befektetés lett az ára, ugyanannyi könyv sorakozott azonban a polcokon. Ekkor indult a rukkola is, ami épp kapóra jött.

Aztán egyszer csak jött a felismerés. Minek nekem a könyvet birtokolni, ha úgysem olvasom el még egyszer? Ha pedig mégis újraolvasnám, még mindig megvehetem. Tehát újabb és eddig legértelmesebb fellángolásom tárgya: a könyvtár! Rögtön be is iratkoztam a kicsi, ám annál kedvesebb helyi könyvtárba, majd rá egy hétre a nagy megyei könyvtárunkba (nem is én lennék, ha nem esnék rögtön túlzásokba... :)). Anyagilag nagyon megéri, megmaradt, sőt, tetőpontjára hágott a felfedezés élménye! És mondhatom, mióta könyvtárba járok, nincs mellényúlás. Olyan fantasztikus könyvek jönnek velem haza és lesznek társaim estéről estére, hogy néha nem is tudok szóhoz jutni...!!! Igen, lelkes könyvtári tag lettem és erre nagyon büszke vagyok :)

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvtárakat, hiszen a legkézenfekvőbb megoldás könyvmolyoknak; remek a hangulata, lehet mazsolázni az újdonságokat/régiségeket, anyagilag sem terheli különösebben a pénztárcát, és az otthonunkból sem szorítanak ki bennünket könyvalakú barátaink :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!