2013. március 15., péntek

Barangolás 3. - A párizsi Szalon

A Párisz ítélete című könyv kapcsán nemrégiben a híres párizsi Szalonba barangoltam.

Franciaországban a 17. század közepe óta rendezik meg a hatalmas kortárs festészeti kiállítást, a híres Szalont. Eleinte csak a Francia Akadémia kiállítási lehetősége volt, később az összes jelentős kortárs művet megtalálhatta itt a műkedvelő.

Mióta is állítja ki a festő a műveit? Az első példával már a 17. század előtti időkben is találkozhattunk, hiszen ekkor próbálkoztak először olasz és francia festők azzal, hogy a nagyközönség elé tárják alkotásaikat. Az első igazi művészeti kiállítást 1648-ban rendezte egy kisebb művészcsoport Párizsban. Ezzel a cselekedetükkel azonban szembe kerültek a céhszervezettel.

A francia Szalon megnyitásával pedig évente került sor művészeti tárgyú kiállítások megrendezésére. 
A 18. századtól a Louvre adott otthont a Szalonnak és 1793 óta a zsűri díjazza is a kiállított műveket. 1849-ben Tuileries-be került a Szalon, majd 1856-ban Palais de l'Industrie-be, Champs Elysées-re.

1889-ben Société Nationale des Beaux-Arts konzervatív művészei elhagyták a Szalon termeit, máshol állították ki alkotásaikat.

A Szalonban 1895 körül (Eugene Burnand képe)
Magyar siker: A Szalonban Munkácsy Mihály nagy sikert aratott 1869-ben Siralomház, 1876-ban pedig a Műterem c. festményével.

De kanyarodjunk vissza a Párisz ítélete című kötethez, melyben mondhatjuk, hogy egy francia művészeti forradalom évtizedének bemutatásával találkozunk. A könyvben az évente megrendezett Szalon mellett megismerkedhetünk azon érdemes művészek sokaságával is (többek között Manet, Monet, Courbet, stb.), akiknek a művét nem állították ki a Szalonban, a zsűri a "visszautasítva" billogot tette a képek hátoldalára. Ezen okból hozták létre először 1863-ban a Visszautasítottak Szalonját az eredeti kiállítás közelében. 
Ezekben az időkben 2-3000 képet (!!!) állítottak ki a Szalonban, így a zsűri hatalmas feladat elé nézett, amikor válogatni kényszerült az összes beérkező alkotás közül. Nem tehettek ki minden képet, valakit el kellett utasítani. És természetesen azokra esett a választás, akik a konzervatív művészeti elképzeléseknek nem tudott és nem akart megfelelni, tehát a friss generáció jó része, a születőben lévő impresszionista és avantgard irányzat fiatal képviselői sokszor kiszóródtak. 

A Szalon az 1870-es években

Ebben az időben híres volt az "M" elnevezésű terem, hiszen itt kapott helyet egymás mellett (a sors fintora) az ünnepelt Messonier részletgazdag, élethű alkotásai, Manet "összecsapott, nevetséges" képei, Monet furcsa tájképei, és sok más festő munkái, akik heves vitát váltottak ki a korban.
A Szalon érdekessége még (legalábbis számomra), hogy az utca emberei számára is nyitva állt. A belépőjegy olyan kevéskébe került, hogy a szegények is megengedhettek maguknak egy látogatást.

A Visszautasítottak Szalonja

1 megjegyzés:

  1. Mostanában én is sokat hallok a Szalonról, mert olvasom a regényes életek könyvsorozatot, impresszionista festőkről, akik mindegyikben arról sírnak, hogy megint nem kerültek be a szalonba, és megint milyen gonosz volt a zsűri. Mondjuk én a könyvsorozatot az életrajzi vonatkozás miatt olvasom, mert én sem értek a festészethez, sem a művészetekhez, és nem is érdekel.. De azért mindem 2. könyv érdekes :)

    VálaszTörlés

Kíváncsian várom a gondolatodat!