2013. január 18., péntek

Magammal viszlek



Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek


Eddig nagyon melléfogtam a kortárs olasz írókkal, az utolsó reménységem Ammaniti volt. És nem csalódtam. A magammal viszlek egy korai regénye, ám csak most (most... szóval 2009-ben) került kiadásra nálunk a nagy sikerű Én nem félek és Ahogy Isten parancsolja kötetei után.

A sztori egy apró olasz faluban játszódik, messze az Isten háta mögött.A 12 éves Pietro Moroni tipikusan az a fiú, akit kifognak a többiek: csendes, visszahúzódó, bátortalan, de okos és elég intelligens. Otthon is veri az alkoholista apja - nem mellesleg anyja tiszta depressziós és bogyókon él, bátyja kicsit fogyatékos. Pietro viszont eldicsekedhet azzal, hogy a suli legszebb csaja, Gloria, a legjobb haverja és még merész álmai is vannak: gimnáziumba menni és egyetemre járni. Graziano, a link nőcsábász, a kiöregedett filléres zenész szintén új álmokkal áll elő: befűzi a szexi táncoslány, Ericát, hazamegy a poros kis falujába vele és családot alapít, majd farmerboltot nyit.
Ez a két szál számtalan melléktörténettel bonyolítva húzódik a regényen át, míg végül keresztezi egymást. Közben megismerjük Ischiano Scalo agyafogyott, antiszociális, már-már elmebajos lakóit, és nagyon-nagyon örülünk, hogy csak a könyv lapjain...

Olvasás közben teljesen ledöbbentem magamon: ez nem az én stílusom, ez nem az én könyvem, és NEM BÍROM letenni! Csak faltam és faltam a lapokat... Annyira mocskos és annyira élvezetes Ammaniti stílusa. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog még történni, mi lesz Grazianoval, milyen elmebeteg szereplő lép még a képbe, hogy az kimondhatatlan. Közben persze van benne trágárság, obszcenitás, durvaság, szex.... Szóval kifejezetten az a 18 karikás fajta, ami mégse veti el a sulykot annyira, hogy felháborítson.
Ammaniti, mi a titkod, mivel bilincseled magadhoz ennyire az olvasót???

A könyv borítója nem igazán tetszik, olyan semmitmondó, megérdemelt volna valami érdekesebbet...

Tuti, hogy a többi Ammanitit is el fogom olvasni. Idén jelent meg az Én és te című könyve, ami eddig a legrosszabb értékeléseket tudhatja magáénak (sajnos).

"Semmire sem gondolni nagyon nehéz.
Ez az első dolog, amit meg kell tanulnia annak, aki jógázni kezd.
Próbálkozol, gyűröd az agyad, az jár a fejedben, hogy ne gondolj semmire, és máris megette a fene az egészet, hiszen ez is egy gondolat.
Nem, nem könnyű." 


Európa, Budapest, 2009 
496 oldal 
Fordította: Matolcsi Balázs


10/10

3 megjegyzés:

  1. Érdeklődést nagyon felkeltő beszámolód alapján különleges könyv lehetett, azt hiszem érdemes elolvasni !
    Köszönöm, hogy megosztottad az élményedet !

    VálaszTörlés
  2. Az Én nem félek-et olvasd el tőle! Nagyon ütős! Nekem az az egyik kedvenc könyvem.

    VálaszTörlés

Kíváncsian várom a gondolatodat!