2011. február 20., vasárnap

Stuartról



Alexander Masters: Stuart - Egy élet visszanézve

Elolvastam: 2011. február 17.


"-Miért rúgtál fel mindent?
-Nem tudom, Alexander; néha az egész olyan rossz, hogy semmi jobb 
nem jut az ember eszébe, csak az, hogy tovább rontson rajta."


Stuart az utcán él. Pedig van családja. Drogokat használ, rengeteg alkoholt iszik. Nem tud beilleszkedni a társadalomba, sokszor nem is akar. Elutasítja az embereket és az emberek elutasítják őt. Ám akad néhány kivétel. Mint Alexander is, aki arra tette fel az életét, hogy a rászorulókon segítsen. 
Megismerkedik Stuart-tal, aki mindig elpuskázza az esélyeit. Lop, rabol, ki-be járkál a börtönökbe. Dührohamai vannak, sokszor agresszív. A pszichiátriákon is megfordul, ahol borderline személyiségzavarát is megállapítják. És mindehhez csupán 33 éves, a Krisztusi korban van. És elkezd nyomozni. Elkezdi érdekelni, hogy miért kerül valaki ilyen helyzetbe, miért nem tud kimászni a gödörből, miért ilyen indulatos és hirtelen, miért nem tud ellenállni a kísértésnek? 
Stuart-tal hosszú évekig tartja a kapcsolatot, a belegyezésével könyvet igyekszik írni az életéről, hátha a választ is meglelik, hol lett elrontva Stuart élete. És meglepő dolgok kerülnek a felszínre a családdal kapcsolatban, mely rögtön mindent megmagyaráz.
Közben betekintést nyerünk a szociális munkások embert próbáló feladataiba és sokszor kilátástalan munkájukba. Lehet-e ezeken az emberek (sokszor akaratuk ellenére) segíteni? Egyik pillanatban kérnek egy lakást, a következőben meggondolják magukat és szétverik, ismét az utcán alszanak. És ha lehet, akkor melyik a hozzájuk vezető út? 

Ez a könyv a hajléktalansággal foglalkozik. Azokkal emberekkel, akik láthatatlanok, csak akkor vesszük észre őket, amikor a bolt bejáratánál kéregetnek, néhányan még akkor sem. Nade hogy jutnak ide?
Erre keresi a választ Alexander Masters Stuart életében.

Ami tetszett, az a témaválasztás. A hajléktalanok helyzetéről azt gondolom, nem sokat tudunk, az okokról pedig még kevesebbet. Ez tulajdonképpen tekinthető egy életrajzi regénynek, az érdekesség kedvéért Stuart életét visszafelé meséli el. 
Amit nem értek az az, hogy ennek ellenére miért kötött le olyan nehezen  (különösen a könyv első fele)? Talán az elbeszélés stílusában található meg a probléma lényege: csapongó és nem valami gördülékeny. 
És akkor az írót most Alexander Masters-nek vagy Alexanders Masters-nek hívják? A magyar kiadáson egyértelműen "s"-sel olvasható, az idegen nyelvű borítón "s" nélkül szerepel. 

A borderline személyiségzavarról bővebben is olvashatsz. Azért is érdekes a téma, mert ez a személyiségzavar olyan gyakori a 21. században, hogy egyes szakemberek már borderline társadalomról beszélnek. Ezek az emberek rendkívül sokszínűek, borzasztóan instabilak és az emberi kapcsolataik siralmasak. Ráadásul semmiféle gyógyszertől nem változnak meg, hiszen a probléma ennél sokkal összetettebb. Terápiába vonni, együttműködésre bírni őket pedig nagyon nehéz. És Stuart sorsán keresztül láthatjuk, hogy milyen szörnyűséges fordulatot vehet az életük.
A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak!



"Ez a könyv Stuart Shorter, a tolvaj, túszejtő, pszichopata, utcai mesélő története. A történet visszafelé halad, ahogy kérte, onnantól, amilyennek megismertem, tizenkét éves kisfiú koráig. Ragyogó, emberi és vidám könyv, olyan rendkívüli és meglepő, mint az élet, amit leír."



8/10

A mű eredeti címe: Stuart - A life backwards
Kiadó: Gabo Kiadó
Oldalak száma: 320
Borító: puhatáblás
Kiadás éve: 2009
Fordító: Bozai Ágota

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!